Mai homília
Ezekkel a szavakkal zárta a pap a mai homíliát:
"Ne engedjétek, testvérek, hogy belefojtsanak benneteket mindenféle vörösiszapba! Ne engedjétek, hogy a világi zajok megzavarják hallásotokat Isten szelíd hangja iránt!
Adjon nektek az Isten látó szemet, halló fület és erőt a szeretetre és a reménységre! Ámen."
Kép innen.
Jézus az aluljáróban
Ma délután a Kálvin téri aluljárón siettem át a metróhoz.
Pár lépést tehettem, amikor megállít egy megtört, halk szavú nő és tartja a piszkos markát. Gyorsan végignéztem, de nem tűnt koldusnak. Kicsit koszos volt, nagyon fáradt, talán még volt is hová hazamennie, de látszott, hogy tényleg nagyon szegény. Az arcáról lerítt a szégyen, hogy neki itt most alamizsnára kell tartania a markát és elviselni, ahogy elmennek mellette és átnéznek rajta azok, akiknek az Úr kegyelméből még van mit enniük.
De nem volt időm ezen gondolkozni, csak automatikusan odavetettem neki is, amit ilyenkor szoktam:
- Nekem sincsen, ne haragudjon. Viszontlátásra." - és siettem tovább, de még hallottam, ahogy végtelen fájdalommal és bánattal a hangjában reménytelenül maga elé mormogja:
"- Kaja is jó."
Na, ez szíven ütött.
Régebben mindig volt nálam néhány kifli vagy szendvics ilyen esetre, ha bementem a városba. Mindig örömmel adtam adtam ezeket az ételeket azoknak a koldusoknak, akik megállítottak, de miután többször kigúnyoltak emiatt és hozzám vágták, hogy mit képzelek, hogy ételt adok nekik, amikor pénzre van szükségük, leszoktam róla.
Ezt a nőt viszont most tényleg megsajnáltam.
Ez a nő tényleg éhes volt, és tényleg nem volt mit ennie. Éhezett... Ott a sok büfé és pékség között, a jóllakott, elhízott, rohanó és pénzüktől pöffeszkedő emberek között a város közepén éhezett... Felfoghatatlan számomra, hogy a 21. században, a bőség századában a túltermelésről híres Európában, Budapest belvárosában ez az ember éhezik.
És akkor már az sem igaz, hogy nekem sincsen...
Hirtelen átvillant az agyamon, hogy hazamegyek és ott vár néhány kiló alma a spejzban, a hűtő tele van zöldséggel és van néhány főtt krumpli is a sütőben, ami a vacsorából maradt. Elég szerény lakoma, de jól lehet lakni vele és mindig van. Istennek legyen érte hála, még sosem kellett éheznem. Ha szegényesen is, de mindig megvolt a napi betevő falat.
Átkutattam a pénztárcám, de minden aprót összekaparva is csak 600 forint volt nálam. Ekkora összeggel tudtam elindulni otthonról, hogy bejöjjek a városba és ebből még haza kell mennem. Maradna 240 forint, amit oda tudnék adni. Az utolsó fillérjeim... Képtelenség. Inkább tovább siettem.
Befordultam a metróhoz és látom a pékségben, hogy egy kisebb pogácsa 120 forint. Milyen jól lakna ez a nő két ilyen pogácsával! Milyen jól esne neki ez a pár falat, hogyha tényleg annyira éhes. Milyen jól fog esni nekem is az a pár szem főtt krumpli, ha hazaérek. Igen, nekem van hová hazamennem, de ő talán itt alszik valahol...
Már léptem is oda a pékséghez, amikor hallom:
"-Nehogy ráköltsd az utolsó forintjaidat is! És ha 5-10 forinttal drágult a vonaljegy vagy a vonatjegy, már nem fogsz tudni hazamenni."
Megijedtem. Tényleg jártam már így és szörnyű volt, hogy a jegykiadó automatánál kellett néhány forintot kuncsorognom az emberektől. Nem költhetem el az utolsó forintjaimat! Azt hiszem, valami ilyesmit súghatott az almafán tekergő kígyó is Évának, most viszont tényleg igaza van. Igaza van? Nem, a gonosznak sosincs igaza, akármilyen őrültség legyen is az, amit Jézus kér, úgyhogy már kértem is a két pogácsát a pultnál bízva abban, hogy az Úr majd gond nélkül hazavezet.
Míg csomagolták a pogácsát, előkotortam és odaadtam az utolsó forintjaimat is a kasszánál, amikor eszembe jutottak Jézus szavai az evangéliumból: "Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki más." (Lk 21,3)
A pogácsa nagyon friss volt, még érezni lehetett, hogy meleg és most sült.
Meglepően hűvös volt a délelőtt, ez a szegény nő biztosan nagyon fog örülni a meleg péksüteménynek.
Visszamentem és láttam, hogy még mindig ott áll az aluljáró közepén az emberek közömbös és rohanó tömegében. Mintha csak megérezte volna, hogy felé igyekszem, megfordult, egyenesen rám nézett, én meg már messziről nyújtottam felé a pogácsákat. Hogy felderült az arca, még a szeme is mosolygott, ahogy hálálkodott a meleg pogácsákért!
Átnyújtottam neki és hirtelen Jézus állt előttem: "Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek..." (Mt 25,40)
Kép a Csipetnyi só oldaláról.
Szentmise előtti ima
Hétvégén az egyik szomszéd faluban, Pilisszántón voltunk szentmisén, ahol a hívek mindig közösen imádkoznak a liturgia előtt. Ezt az imát még sosem hallottam, de nagyon mélyen érintett, hogy a templomba már megérkezettek imájukba foglalnak minden, különböző okokból távol maradó testvért és felebarátot.
Az imát leírtam és megosztom veletek is. Imádkozzátok ti is szentmise előtt!
"Jóságos Istenem, áldd meg azokat, akik már itt vannak a templomban,
oltalmazd azokat, akik úton vannak a templom felé,
Bocsáss meg azoknak, akik készülődnek, de sohasem érnek ide
és légy irgalmas azokhoz, akik sohasem készülődnek a templomba.
Ámen."
A kép a Pilisszántói sziklakápolnánál készült a 2008-as csíksomlyói búcsú szentmiséjével párhuzamosan, Szántón szervezett zarándoklat és mise alkalmával. Háttérben a falu.
Viccek
Az Úr mindig vidámnak és boldognak szeretne látni bennünket, segítségképpen néhány kedves keresztény viccet olvashattok alább. :-)
"Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek."
(Fil 4,4)
Hazugság
Így szól a pap a hívekhez:
- Jövő héten a hazugságról fogok prédikálni. Hogy megértsétek, miről is van szó, olvassátok el Márk evangéliumának 17. részét.
A következő vasárnap a szószékre lépve megkérdezte a híveket, hányan olvasták el Márk evangéliumának 17. részét. A templomban minden kéz a magasba emelkedik.
- Márk evangéliuma csak 16 részből áll - mondja a pap ravasz mosollyal az arcán. - Most pedig hallgassátok prédikációmat a hazugságról!
Asztali áldás
Egy család vendégül lát egy házaspárt. Vacsora elott, az asztalnál ülve a házigazda anyuka odafordul hatéves kislányához, és azt mondja:
- Szeretnéd most te mondani az asztali áldást?
- Nem tudom, mit kell mondani - feleli a kislány.
- Csak mondd azt, amit én szoktam.
A kislány lehajtja a fejét és ezt mondja:
- Istenem! Mi a fenének hívtam ennyi embert vacsorára?
Tünetek
A gyerekek arról tanulnak hittanórán, hogyan teremtett Isten mindent, beleértve az embert is. Jancsit nagyon érdekli a történet, főként az a rész, amelyik arról szól, hogy Évát Ádám bordájából teremtette az Úr. Pár nappal később egy délelőttön anyukája látja, hogy Jancsi még mindig az ágyban fekszik, látszólag betegen.
- Mi a baj, Jancsi?
- Hát... Fáj az oldalam... Azt hiszem, feleségem lesz.
Ima
Négy szerzetes ül egy szobában, egy bencés, egy domonkos, egy ferences és egy jezsuita, mindegyik kezében a breviáriuma, mondják az esti zsolozsmát. Egyszer csak kialszik a lámpa. Mi történik?
A bencés folytatja tovább, ő fejből is tudja az imát.
A domonkos prédikálni kezd a sötétségről és a világosságról.
A ferences köszönti sötétség testvérünket, majd fohászkodni kezd Istenhez, hogy legyen ismét világos, és egyszer csak világosság lesz.
A jezsuita közben ugyanis kicserélte a biztosítékot.
5 Miatyánk
Meggyónt a paraszt, a pap feloldozza, és rendel öt Miatyánkot penitenciának.
A paraszt elköszön:
-Viszontlátásra, atyám!
-Szervusz, fiam.
-Viszontlátásra, atyám!
-Szervusz, fiam.
-Viszontlátásra, atyám!
-Mondd, fiam, te hülye vagy?
-Látja, atyám, háromszor köszöntem, és már hülyének néz. Mit fog szólni az Úristen öt Miatyánkhoz?
Van remény!
Olga nővér a zárdaablaknál ül, s az otthonról kapott levelet bontogatja. Talál benne egy tízdollárost. Lenéz az ablakból és meglát egy magába roskadt férfit tépett papírok között, aki a lámpaoszlophoz támaszkodva álldogál. Olga nővér gyorsan ráírja egy darab papírra: "Van remény - Olga nővér".
Becsomagolja a tízdollárost és ledobja az ember lába elé. Az felemeli, majd értetlen arccal megbillenti a kalapját, és elmegy. Másnap szólnak a nővérnek, hogy egy ember mindenáron beszélni akar vele.
Olga lemegy a kapuhoz, és ott találja a tegnapi embert, aki szó nélkül átnyújt neki egy köteg bankjegyet.
- Hát ez meg mi? - kérdezi a nővér.
- Hatvan dollár. A nyereménye. Van Remény öt az egyhez befutott.
Apácák az úton
Két apáca megy az úton egy kocsival. Egyszer csak kifogy a benzin, ezért bemennek egy közeli farmra kérni egy keveset. A farmer, mivel nem talál más edényt egy régi bilibe tölti nekik a benzint. Az apácák visszamennek az autóhoz, és éppen töltik bele az újonnan szerzett üzemanyagot, amikor arra megy egy rabbi és így szól:
- Nővérek, igaz, hogy a vallásukkal nem értek egyet, de a hitüket azt igazán csodálom!
"Vegyétek a Szentlelket!" (Jn 20,23)
Pünkösd ünnepe szorosan összekapcsolódik a Húsvét ünnepével, mint ahogyan a Szentlélek eljövetele Jézus feltámadásával. Húsvét Pünkösd ünnepében teljesedik ki igazán, amint Jézus ígéretét beteljesítvén elküldi az apostolokra a Szentlelket.
A zsidóknál pünkösdkor Sávuót ünnepe van, ami a Tízparancsolat kinyilatkoztatásának, vagyis a lélek szabadulásának ünnepe, amikor a lélek ünnepel elsősorban. A Pészah ünnepe, a zsidó húsvét az egyiptomi fogságból való szabadulás, azaz a fizikai szabadulás ünnepe és ez csak Sávoút ünnepével, a lélek szabadulásával válhatott teljessé, ahogyan nálunk is a feltámadás öröme csak a Szentlélek erejében válhatott teljessé.
A Szentlélek a harmadik isteni személy, az Atyát és a Fiút összekötő isteni szeretetet. Általában a háttérbe húzódva, csendben munkálkodva fejti ki csodálatos teremtő, átalakító és egyesítő erejét. Ha jobban megfigyeljük, a Szentírásból kiderül, hogy minden nagyobb eseményen ott munkálkodik az emberekben. Jelen van már a teremtésben, de még az ember megalkotásánál is az élet leheleteként, amit az Úristen lehelt az emberbe, hogy élhessen. Ott van a Lélek az egész Ószövetségen át a próféták szavaiban, hiszen „Ő szólt a próféták szavával.” Jézus a Szentlélek teremtő erejéből lett emberré, ahogyan a Szentírás mondja Máriáról, hogy „…a benne fogant élet a Szentlélektől van!” (Mt 1,20) Ez a Lélek keni fel később Krisztust, ez a Lélek árad Jézus tanításai, gyógyításai által és ez a Lélek támasztja fel Őt a halálból.
Ez a Lélek van jelen minden szentmisében is, amikor átalakító ereje által az egyszerű ostyából és borból Jézus szent teste és vére ragyog fel a pap kezei között e szavakra: „Áraszd le rá Szentlelkedet, hogy számunkra a mi Urunk, Jézus Krisztus teste és vére legyen.” Ez a Lélek van jelen a megbérmáltak százezreiben, akiket a Szentlélek olajával kentek fel, hiszen már Keresztelő Szent János is megmondta: „Én vízzel keresztellek, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket." (Mk 1,8)
Ez tehát a Pünkösd üzenete a mai világnak: a Szentlélek ugyanúgy közöttünk van ma is, ahogyan a prófétákkal, Máriával, Keresztelő Jánossal és Jézussal is volt. A Szentlélek ugyanúgy árad ránk is, ahogyan az apostolokra kiáradt az első pünkösdkor, ugyanúgy formál és alakít bennünket, ahogy az apostolokat alakította, Ő az aki közbenjár értünk Istennél, aki segít bennünket helyesen imádkozni, Ő az erő a kísértések idején.
A szél ma is ott fúj, ahol akar.
A Szentléleknek ma is emberi életeket és lelkeket átalakító hatása van. Ha akarjuk és kérjük, minket is átjár, átalakít, formál ugyanaz a Lélek, amelyik húsvétkor feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz a Lélek, amelyik a szentmisében Jézus testévé és vérévé képes változtatni a kenyeret és a bort. Ha egy egyszerű ostyával ekkora csodára képes, mit tehet a mi szívünkben, ha hagyjuk?
A Lélek zúgása nyomán születik a hit, az ő átalakító, megszentelő ereje van jelen minden megtérésben, hogy újjászülessünk a Lélektől. Az Ő ereje segít megbocsátani akár hetvenszer hétszer is, az Ő nyomán fogan szívünkben Jézus, az Ő ereje által válik Jézus jelenvaló közöttünk, ahogyan a szentmisében is. A Szentlélek formál Krisztushoz hasonlóvá, Ő adja a tüzet a mi lelkünkbe is, Ő tesz alkalmassá a helytállásra, a bizonyságtételre a világ előtt, „…mert a Szentlélek abban az órában majd megtanít rá benneteket, hogy mit kell mondanotok." (Lk 12,12) Szükség is van erre az isteni erőre a mai világban, ahogy már Jézus is említette: „Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek.” (Jn 3,7) ráadásul nem is akárhogyan, hanem vízből és Szentlélekből. Szentlélekből, azaz isteni szeretetből, mert az Ő szeretete az, amit tovább adhatunk, ami árad rajtunk keresztül is, amikor szeretünk, „…mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” (Róm 5,5)
A Szentlélek tehát heves szélzúgásként szólalt meg a földön, ami az apostolok szavában zúgott tovább és ahogy az apostolok sem hallgathattak arról, amit láttak és hallottak (ld. ApCsel 4,20), úgy mi sem hallgathatunk. Árasszuk hát mi is a Szentlélek erejével Isten éltető leheletét!
A cikk megjelent a Szentiváni Harangszó májusi számában is.
A kép Fecske Orsolya festőművész alkotása.
A művésznő honlapja.
Mondjatok áldást!
Szolidaritási kezdeményezés XVI. Benedek pápáért
Még lehet csatlakozni!
Kapin István és fr. Kálmán Peregrin ofm felhívása:
A máriapócsi és a mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhely közös összefogásra hív minden jóakaratú embert és vallásos közösséget a Szentatyáért, Benedek pápáért.
Arra kérjük a kezdeményezésünkhöz csatlakozókat, hogy a 2010. május elsejével kezdődő negyven nap mindegyikén gyakorolják a keresztény áldozatvállalás valamelyikét: a böjtöt, az imádságot vagy az alamizsnát. Az ezzel járó önmegtagadásokat pedig ajánljuk fel együtt Szentatyánkért és támadóiért, teljesítve az apostol buzdítását: "Ne viszonozzátok a szidalmat szidalommal, inkább mondjatok áldást" (1Pét 3,9).
VI. Pál pápa negyven éve nyilvánította basilica minorrá a mátraverebély–szentkúti kegytemplomot. A kommunizmus idején a magyar búcsújárás számára a Szentszék megerősítő gesztusa volt ez a rendelkezés. Most, amikor Szentatyánkat sokan el akarják szigetelni, e negyvenéves évforduló kapcsán negyvennapos áldozatvállalásunkkal mi azért könyörgünk, hogy XVI. Benedek pápa szolgálata által Isten vándorló népe megtapasztalja az Úr erős kezét (vö. MTörv 26,9).
Kérjük, az itt található űrlap kitöltésével vagy a megadott címekre küldött levelében fejezze ki, hogy támogatja a Szentatya apostoli munkáját. A beérkező írott és elektronikus levelek összesítését szolidaritásunk jeleként eljuttatjuk Rómába.
Bővebb információ és jelentkezés:
Mátraverebély-Szentkút honlapján és a
Magyar Kurír oldalán
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
