"Valahol olvastam múltkor, hogy nincs értelme annak a napnak, amelyen nincs kereszthordozás...
Ezért áldás a szentmise, mert oda nem üres kézzel megyünk, mert ott letehetjük gondjainkat, problémáinkat Isten elé és kérhetjük, hogy fordítsa javunkra, mert minden javukra van azoknak, akik Őt szeretik."
(Részlet Doki atya ma reggeli prédikációjából)
Kép a Vasárnapi üzenet blog oldaláról.
Ma reggel az atya prédikációja elején elmesélt egy történetet:
Egyik éjjel kigyulladt egy családi ház, ahonnan szerencsésen mindenki kimenekült, a kisfiút kivéve, aki az emeleti ablakból kiabált édesapjának segítségért. Bemenni már nem lehetett érte, ezért az apa ugrásra biztatta a kisfiát, hogy majd ő elkapja. A fiú egy darabig habozik, majd rászánja magát az ugrásra és néhány pillanat múlva már édesapja karjaiban találja magát.
"Itt már nem lehet hitetlenkedni, itt már nem elég a gyermeki hit, nekünk magunknak kell ugrani, de úgysem eshetünk mélyebbre Isten tenyerénél, mert Ő elkap és megtart bennünket.
Ahogy ez a kisfiú bízott az édesapjában és mert ugrani, úgy kell nekünk is az életünket Jézusra bízni. Hagyjuk magunkat szeretni, engedjük magunkat megváltani."
(Részlet Imre atya ma reggeli prédikációjából)
Kép a Hajdú Online oldaláról.
"Jézus sem azért volt boldog, mert nem érte szenvedés, nem azért volt boldog, mert semmi gondja sem volt.
Jézus azért volt boldog, mert mindig az Isten közelében volt... Ez legyen a mi boldogságunknak is az alapja."
(Részlet Szűcs Balázs atya ma reggeli prédikációjából)
Kép a Havanna csoport oldaláról.
Ezekkel a szavakkal zárta a pap a mai homíliát:
"Ne engedjétek, testvérek, hogy belefojtsanak benneteket mindenféle vörösiszapba! Ne engedjétek, hogy a világi zajok megzavarják hallásotokat Isten szelíd hangja iránt!
Adjon nektek az Isten látó szemet, halló fület és erőt a szeretetre és a reménységre! Ámen."
Kép innen.
