Nemcsak kenyérrel...

Pünkösd ünnepe szorosan összekapcsolódik a Húsvét ünnepével, mint ahogyan a Szentlélek eljövetele Jézus feltámadásával. Húsvét Pünkösd ünnepében teljesedik ki igazán, amint Jézus ígéretét beteljesítvén elküldi az apostolokra a Szentlelket.

A zsidóknál pünkösdkor Sávuót ünnepe van, ami a Tízparancsolat kinyilatkoztatásának, vagyis a lélek szabadulásának ünnepe, amikor a lélek ünnepel elsősorban. A Pészah ünnepe, a zsidó húsvét az egyiptomi fogságból való szabadulás, azaz a fizikai szabadulás ünnepe és ez csak Sávoút ünnepével, a lélek szabadulásával válhatott teljessé, ahogyan nálunk is a feltámadás öröme csak a Szentlélek erejében válhatott teljessé.

A Szentlélek a harmadik isteni személy, az Atyát és a Fiút összekötő isteni szeretetet. Általában a háttérbe húzódva, csendben munkálkodva fejti ki csodálatos teremtő, átalakító és egyesítő erejét. Ha jobban megfigyeljük, a Szentírásból kiderül, hogy minden nagyobb eseményen ott munkálkodik az emberekben. Jelen van már a teremtésben, de még az ember megalkotásánál is az élet leheleteként, amit az Úristen lehelt az emberbe, hogy élhessen. Ott van a Lélek az egész Ószövetségen át a próféták szavaiban, hiszen „Ő szólt a próféták szavával.” Jézus a Szentlélek teremtő erejéből lett emberré, ahogyan a Szentírás mondja Máriáról, hogy „…a benne fogant élet a Szentlélektől van!” (Mt 1,20) Ez a Lélek keni fel később Krisztust, ez a Lélek árad Jézus tanításai, gyógyításai által és ez a Lélek támasztja fel Őt a halálból.

Ez a Lélek van jelen minden szentmisében is, amikor átalakító ereje által az egyszerű ostyából és borból Jézus szent teste és vére ragyog fel a pap kezei között e szavakra: „Áraszd le rá Szentlelkedet, hogy számunkra a mi Urunk, Jézus Krisztus teste és vére legyen.” Ez a Lélek van jelen a megbérmáltak százezreiben, akiket a Szentlélek olajával kentek fel, hiszen már Keresztelő Szent János is megmondta: „Én vízzel keresztellek, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket." (Mk 1,8)

Ez tehát a Pünkösd üzenete a mai világnak: a Szentlélek ugyanúgy közöttünk van ma is, ahogyan a prófétákkal, Máriával, Keresztelő Jánossal és Jézussal is volt. A Szentlélek ugyanúgy árad ránk is, ahogyan az apostolokra kiáradt az első pünkösdkor, ugyanúgy formál és alakít bennünket, ahogy az apostolokat alakította, Ő az aki közbenjár értünk Istennél, aki segít bennünket helyesen imádkozni, Ő az erő a kísértések idején.

A szél ma is ott fúj, ahol akar.
A Szentléleknek ma is emberi életeket és lelkeket átalakító hatása van. Ha akarjuk és kérjük, minket is átjár, átalakít, formál ugyanaz a Lélek, amelyik húsvétkor feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz a Lélek, amelyik a szentmisében Jézus testévé és vérévé képes változtatni a kenyeret és a bort. Ha egy egyszerű ostyával ekkora csodára képes, mit tehet a mi szívünkben, ha hagyjuk?
A Lélek zúgása nyomán születik a hit, az ő átalakító, megszentelő ereje van jelen minden megtérésben, hogy újjászülessünk a Lélektől. Az Ő ereje segít megbocsátani akár hetvenszer hétszer is, az Ő nyomán fogan szívünkben Jézus, az Ő ereje által válik Jézus jelenvaló közöttünk, ahogyan a szentmisében is. A Szentlélek formál Krisztushoz hasonlóvá, Ő adja a tüzet a mi lelkünkbe is, Ő tesz alkalmassá a helytállásra, a bizonyságtételre a világ előtt, „…mert a Szentlélek abban az órában majd megtanít rá benneteket, hogy mit kell mondanotok." (Lk 12,12) Szükség is van erre az isteni erőre a mai világban, ahogy már Jézus is említette: „Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek.” (Jn 3,7) ráadásul nem is akárhogyan, hanem vízből és Szentlélekből. Szentlélekből, azaz isteni szeretetből, mert az Ő szeretete az, amit tovább adhatunk, ami árad rajtunk keresztül is, amikor szeretünk, „…mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” (Róm 5,5)

A Szentlélek tehát heves szélzúgásként szólalt meg a földön, ami az apostolok szavában zúgott tovább és ahogy az apostolok sem hallgathattak arról, amit láttak és hallottak (ld. ApCsel 4,20), úgy mi sem hallgathatunk. Árasszuk hát mi is a Szentlélek erejével Isten éltető leheletét!


A cikk megjelent a Szentiváni Harangszó májusi számában is.

A kép Fecske Orsolya festőművész alkotása.
A művésznő honlapja.